2023-01-24
Megfontolásra ajánljuk
Mi lehet a hátránya annak, ha túl korán íratjuk át gyermekünket egy hat- vagy nyolcosztályos gimnázium „felnőttesebb” környezetébe?
A tehetséggondozó szakpedagógusok szerint először is érdemes leszögezni, hogy a korai szelekció nem feltétlenül váltja be a hozzá fűzött reményeket. Nagyon sok gyermek ugyanis alkalmatlan arra, hogy a megszokott közösségét feladva egy teljesen új környezetben, az első perctől a maximumot nyújtsa. Emellett érdemes azzal is tisztában lennie a szülőknek, hogy az átlagon felüli gimnáziumokban nem minden esetben veszik figyelembe az életkori sajátosságokat és azokat a személyiségjegyeket, melyek 12-13 évesen még erőteljes fejlődésben vannak.
Emellett a gimnazista gyerekeknek a nagyobb fokú terheléssel is szembe kell nézniük, folyamatosan jó teljesítményt kell nyújtaniuk. Ennek persze megvan a maga hatása: sokan alvászavarral küzdenek a későre nyúló tanulástól, többen a stressztől nem tudnak enni és pihenni, folyamatosan nyúzottak, drasztikusabb esetben – mondjuk, amikor több fontos dolgozatot kell megírniuk – a körmüket tövig rágják, elkezdenek tikkelni. Utóbbiak kirívó esetek, és fontos megemlíteni őket, mivel ezekről senki sem beszél. A szülők gyakran a gyermekük tüneteit inkább megpróbálják hat lakat alatt őrizni, és csak akkor fordulnak szakemberhez, amikor már nagy a baj.
Ha azonban mégis a hagyományostól eltérő oktatási formák mellett döntenénk, akkor érdemes az iskolapszichológustól is véleményt kérni, hogy a gyermek alkalmas-e a fokozott teljesítményre.
Nem mindig azok a gyerekek állják meg a helyüket a világban, nem azok lesznek a legboldogabbak, akiket már 12-13 évesen fülön csípnek, és beíratnak egy gimnáziumba. Amennyiben nem a megfelelő terheléssel – legyen az intellektuális vagy fizikai – foglalkoznak a gyermekünkkel, akkor egészen biztosan nem fogja megszeretni a tanulást, a kiégés okán pedig jó, ha az érettségiig eljut, de utána biztosan otthagyja az egész oktatási rendszert – mondják a szakemberek, akik ezért óva intenék a szülőket, hogy gyermekeiket meggondolatlanul nyolc- vagy hatosztályos gimnáziumba írassák. Ehhez ugyanis nagyon ismerniük kell a saját gyermeküket, tudniuk kell róla, hogy képes-e minden pillanatban megfelelni az elvárásoknak, van-e olyan tudása, motivációja és fizikai ereje, hogy egész nap üljön, vagy hogy ne akkor egyen, amikor szeretne és szüksége lenne rá.
Ezért tehát érdemes alaposan megfontolni a hatosztályos gimnáziumba történő jelentkezést, s elkerülni, hogy a presztízs vágya a gyermek valós érdekei elé tolakodjon. Aki erős alapokat adó, jó általános iskolába jár, annak szüleinek át kell gondolniuk, hogy mennyivel ad többet a kiszemelt középiskola a következő két évben. Megéri-e kiszakítani az ismert környezetből a tizenkét-tizenhárom éves gyermeket, s ezáltal kihagyni a határon túli utazások lehetőségét, a tánciskola hangulatát, a ballagás ünnepélyes alkalmát? Jó-e átmenet nélkül vinni a diákot egy olyan iskolába, ahol újra a legkisebb lesz?